a mi falunk nem oly hires nincs is benne nevezetes semmi
a házak is oly kopottak mind ahogy az falun szokott lenni
mikor ki vittek belőle azt hittem hogy elfeledem könnyen
de azért a barna lányért éjjel nappal húllatom a könnyem

valahol a kárpátokba szépen szól-a tárogató hangja
oda visznek édesanyám engemet is a kárpáti frontra
véres lesz a szikla orma magyar fiuk vére folyik rája
ha meg akarsz látni anyám gyere ki a kárpátok ormára

a mi öreg sajó kutyánk ki szokott a faluvégre járni
ott szokta ő minden este a gazdáját hazafelé várni
három éve elmult annak hogy a gazdáját odáig kisérte
és azóta minden este kiballag a faluvégre érte

ami öreg sajó kutyánk most is csak a faluvéget járja
az emberek jönnek mennek a gazdáját sehol se találja
gyere haza sajó kutyám a te gazdád ugy sem jön már vissza
mert valahol a maros mentén piros vérét fekete föld issza