Hobo Blues Band - Az orgia dalokhu video

Vadászat
Előadó: Hobo Blues Band
Album: Vadászat
Megjelenés: 1984
Hossz: 5:46
Megtekintve: Ma 1, összesen 15140 alkalommal

Beküldő

natessek

natessek

Pontszám: 1

Dalszöveg

Lassú táncok a lehűlő levegőben,
Lassú lángok a kandallóban,
Jóllakott dögök a medvebőrön.
Mit bámulsz? - mondja Ofélia,
Majd kilép a tűzből és Júlia ágyába siet,
Mialatt Rómeó Othellót kerülgeti.
Még a Vészbanyák is elpirulnak,
A pimasz Shakespeare, hogy vigyorog.
A bomlott agyú Grimm testvérek gyermekeket kínoznak,
Mialatt Csipkerózsika önmagával játszik,
És az arcátlan Andersen Hófehérkét öleli.

A Színészkirály és a Költő műsort adnak a vasúttársaságok javára.
Ahol nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját
Kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában
Marylin Monroe mosolyog, már túl van az egészen,
Ismeri a dolgot James Dean-nel együtt.
Szegény Ginsberg üvöltve keresi Kerouac-ot a tömegben.
Az ezredes álmában kiad egy parancsot:
Mindenki egyen egy narancsot!
De a nők inkább banánt kérnek.
A fáradt hősök már henyélnek.
A magas külföldi vendég történelemkönyvet
Olvas és halálra röhögi magát.
A szolgák lopnak és lopakodnak.

Óh, mennyi nihilista, nacionalista, alkoholista,
Feketelista, futballista, exhibicionista, specialista,
Fasiszta, statiszta, masiniszta, orgonista, zongorista,
Mártha Pista, trappista, rasszista, passzista, hős tenor
A táborban mindenki alszik,
A költő tündérei pengetik a drótokat.

Alvó szegek a jéghideg homokban
Plakátmagányban ázó éjjelek
Égve hagytad a folyóson a villanyt
Ma ontják véremet

Haldoklik az Éjszaka, vére beszennyezi a hajnalt.
Minden születés véres.
A Nap kései szabdalják a csavargók köpenyét,
Széttépik a nehéz álmot. Ébredező részegek,
Az első morgások, a düh, böfögés, hányás, ürülék,
A lejárt gramofon sisteregve ismétli egy régi induló utolsó hangjait.
Anyám én vagyok a te álmaid árva csillaga
Mondja Troppaurer Hümér
És Vanek úrral együtt eladják filmjogaikat a TV 2-nek

Nincs többé álom. Egy szem, egy arc.
Óh, a kép mennyire pontos,
Az öreg Bosch hogy pirulna, ha látná, a vén kokós.
A padláson véget ért az Öngyilkosok Bálja,
Mindenki a Parlamentbe igyekszik,
Ahol a Paraziták Parádéján a Patkány a prímás.
Itt jön Mengele és Berija kezükben egy csokor virág
Mindenki tudja róluk, várja őket a család.

Íme, az utolsó kínrím:
Ez egy nedves kor, nappal vér folyik, éjjel bor.
A kis balerina vezeti pónilovát.
Hamupipőke, te sosem alszol? – kérdezi tőle a Bohóc.
Vigyél el innen, barátom!
Nem lehet, itt kell örökre maradnom.
Mozdulatai kecsesek, ám a látvány szomorú.
Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet, hogy majd ír! Igen.
És nem felejt el semmit. Szeretlek.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//