Vörös István - Ellopott percek

Az ablaknál álltam, úgy vártalak
Eltelt egy hét, nem láttalak
Én megértem azt is, hogy nincs több időd
Az élet máshova köt

Kértelek, hagyjuk; reménytelen.
Csak múlnak az évek; mi lesz velem?
Próbáltam mondnai, kinevettél...
Gyenge, ki dönteni fél


Az utcán a sok szerelmes nyíltan ölel,
Nekem társtalan, magányos így
A világ nélküled


Játszadozunk, ölelkezünk,
fogadkozunk, ígérgetünk
Ellopott percek, önáltatás,
csalóka, hamis bolondozás
Mindketten tudjuk:
egyedül hagysz


Egy koncerten voltunk, odajöttél,
Az utolsó dalnál hozzám értél
Valamit mondtál, de nagy volt a zaj,
Eltűntünk együtt hamar

Egy hétköznap délelőtt felmentem hozzád
Magam sem tudtam, hogy lesz tovább
Azóta tart ez a furcsa szerelem,
Ami jó is, meg rossz is nekem...


Magányos hétvégék, szörnyű ez így,
Kilátástalan minden
A világ nélküled


Játszadozunk, ölelkezünk,
fogadkozunk, ígérgetünk
Ellopott percek, önáltatás,
csalóka, hamis bolondozás
Mindketten tudjuk:
egyedül hagysz
Hisz mindketten tudjuk,
úgyis egyedül hagysz

(szóló)

Magányos hétvégék, szörnyű ez így,
Kilátástalan minden
A világ nélküled


Játszadozunk, ölelkezünk,
fogadkozunk, ígérgetünk
Ellopott percek, önáltatás,
csalóka, hamis bolondozás
Mindketten tudjuk:
egyedül hagysz
Hisz mindketten tudjuk,
úgyis egyedül hagysz
Mindketten tudjuk:
egyedül hagysz
Hisz mindketten tudjuk,
úgyis egyedül hagysz