1. Belga - Egy-két-há[2008]
2. Halász Judit - A fiam meg a lányom
3. Burnout - Számolj velem 3:11 [2017]
Caramel - Ébren álmodók
Előadó: | Caramel |
---|---|
Album: | Lélekdonor |
Megjelenés: | 2010 |
Hossz: | 4:22 |
Szövegírók: |
Molnár Ferenc Molnár Ferenc Caramel |
---|---|
Molnár Ferenc Caramel |
|
Kiadó: | Tom-Tom Records |
Stílus: | Pop |
Címkék: | életérzés, elveszett, emlék, érzelmes, klisé, lágy, lélekvesztő, lelkis [+] |
Miről szól a(z) 'Ébren álmodók' dalszöveg ?
A szöveg egy embert ábrázol, aki belső csendjét és magányát éli, aki a múltban ragadt és a jelenben való létezéstől fél. Azt sugallja, hogy az álmok és a valóság közötti átjárás nehézkes, és az álmokat gyakran elfelejtjük, ahogy felnövünk. Egy másik fontos figura a szövegben az a személy, aki támogatást és bátorítást nyújtott, amikor mások nem hittek benne. Az élet gyorsan és váratlanul halad, olyan gyorsan, hogy gyakran nem is értjük, mi történik. A szöveg végén a főszereplő rájön, hogy az álmait más szemmel látja, és néha szeretné elfelejteni, hogy valaha is léteztek, de őket soha nem hagyhatja el vagy felejtheti el.
Megtekintve: Ma 1, összesen 69226 alkalommal
Dalszöveg
Úgy zuhant rám most a csend
Hangzavar van, csak a szívem néma bent
Nincs mit mondanom vagy inkább nincs kinek
Ezért nem mondom el, senkinek
Ki nyitott szemmel és vaksötétben él
Ki a múltban jár és a mában lenni fél
Annyira szeretett, hogy minden érzést otthagyott
Nem tud már miből adni, talán végleg elfogyott.
Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni,
Mire felnő, az álmokat lassan elfelejti…
Mi együtt gyerekek voltunk a két ébren álmodó
Valami így marad, már sose változunk.
Két karod adott szárnyakat nekem
Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem
És ha gyönge volt a szél, Te magasra emeltél
Csak én tudom, hogy mennyire szerettél…
Úgy zuhanunk át az életen,
Hogy fel nem fogható hirtelen
Két ébren álmodó voltunk
És ez maradt nekem
Szüntelen csak az álmom kergetem.
Ma már más szemmel látom,
Homályos fátyol mögül néz rám, minden álmom
Néha arra vágyom, hogy ne is tudjam, hogy valaha éltek,
De el nem hagynak, el nem múlnak már.
Úgy zuhanunk át az életen,
Hogy fel nem fogható hirtelen
Két ébren álmodó voltunk
És ez maradt nekem
Szüntelen csak az álmom kergetem.
Szüntelen csak az álmom kergetem
Hangzavar van, csak a szívem néma bent
Nincs mit mondanom vagy inkább nincs kinek
Ezért nem mondom el, senkinek
Ki nyitott szemmel és vaksötétben él
Ki a múltban jár és a mában lenni fél
Annyira szeretett, hogy minden érzést otthagyott
Nem tud már miből adni, talán végleg elfogyott.
Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni,
Mire felnő, az álmokat lassan elfelejti…
Mi együtt gyerekek voltunk a két ébren álmodó
Valami így marad, már sose változunk.
Két karod adott szárnyakat nekem
Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem
És ha gyönge volt a szél, Te magasra emeltél
Csak én tudom, hogy mennyire szerettél…
Úgy zuhanunk át az életen,
Hogy fel nem fogható hirtelen
Két ébren álmodó voltunk
És ez maradt nekem
Szüntelen csak az álmom kergetem.
Ma már más szemmel látom,
Homályos fátyol mögül néz rám, minden álmom
Néha arra vágyom, hogy ne is tudjam, hogy valaha éltek,
De el nem hagynak, el nem múlnak már.
Úgy zuhanunk át az életen,
Hogy fel nem fogható hirtelen
Két ébren álmodó voltunk
És ez maradt nekem
Szüntelen csak az álmom kergetem.
Szüntelen csak az álmom kergetem
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!