Ludditák - Budapest

Album: nincs kép
Előadó: Ludditák
Album: Keressük!
Megtekintve: Ma 1, összesen 4063 alkalommal

Beküldő

dzsefi

dzsefi

Pontszám: 146

Dalszöveg

A fapadoson kaffog a vulkánfíber
koffer, lelépek, mint az ukrán díler,
kit az utcán csíp el a kajfere.
Csoffadt fejemből nyáron mindent duplán szív el
a fővárosi zaj-zene.
Kopni, de hova? A kérdéssel csak szopni lehet,
koppansz. Mint szemedet az Oakley keret,
mint a személyiségedet a Szondi-lelet,
agytágítókkal berekeszt e lonely planet.

És busszal, százhússzal, fuxszal megrakodva,
mindegy, hogy full az aszfalt vagy terrakotta:
csakis a belső sávban húz a horda,
nyugat felé zúz el, hogy végig terrorkodja.
Mindenki fogja magát, gyerünk, hozd a kafát,
üdvözöld a londoni miszter Musztafát!
Vedeljük velük együtt, yo, a vodka ruszkaját,
remélem, hogy nem csak feka vega hoz kaját!


Ref.: Gyorsan fizess be a Tour de Westre,
ha nem tetszik a Nyugat, hát húzz keletre!
Innen nézve semmi sincsen hú de messze,
de vigyázz, nagy a világ, el ne vessz te!
Ha ez sem, az sem jó, hát az se tesz be:
fogjad magad, utazz Budapestről Budapestre!
Egy pesti szuvenírt, azt mindenképp szerezz be,
amin a Parlament előtt a Duna megy keresztbe!


A transzért féktelenül, mint Sandra Bullock,
gépre ül az ember, mert marha fullos,
és bamba-boldog, hogy mantrahurkok-
kal a száján Goán is csak standra kullog.
Kellett a Kelet, de túl sok a kultúrsokk,
jöhet New York meg a szeptemberi kontúrok!
Lehet, kontár vagyok, itt hiányzik a kantár ma,
ha mehet minden kontra, ki vagyok én a kaptárba'?

A berliner, az nemtelen, a wiener meg jellegtelen,
a parisient nem tudom, mér szeretem, de szeretem.
A rákollót is megeszem, pelikánzsírral fűszerezem,
leöblítem pastisszal – öregem, ezt nevezem!
És bírom a baszkot, olla, finom a hash ott,
főleg, mióta nem viselnek annyi maszkot.
Dobd el a ballasztot, hej, szabadulj fel,
Budapesten kívül van még vagy húszezer hely!


Ref.


Maradok a valagamon, alap a rosszkedv,
az alakuló planéta egy Galapagos lett.
Hogy Berlin alter-e, és raszta pár gyerek?
A fain arcok mind egy szálig gastarbeiterek.
Rajta! Átmegyek a kontinens belsején,
vonultam én eleget május elsején.
Ne ájulj elfelé, a vigyázó szem leragad,
kabbe Párizs, hobbitüntető-lerakat!

Mondtam már húszezerszer, valahogy mégsem az kell,
semmilyen harsány szín, csakis a pasztell,
na nehogy má’a hangulatot ezzel baszd el,
minden utat gyorsan mondj le, vagy szalassz el!
Maradj a seggeden, és nevezzenek restnek,
Budáról a hülyék evezzenek csak Pestnek,
ha az kell, ne utazz, az rossz a testnek.
Nyugi, minden várost elnevezhetsz Budapestnek!


Ref. x3
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//