Eperdzsem - Világhírű altató

Sokan szerették enni a lángost
Kint a pécsi szélben
Az utca hűvös kabát lóg rajtad
Este van és éppen
Mókás dolgok jöttek ide
Onnan lefelé fentről
Kis domb volt az, nem volt túl nagy
Annyira, hogy azt mondjam hegyről

De egyszer a kis dolgok is nagyok lesznek
A nagyok meg csak kárba vesznek
Sőt kell pár élet, hogy túléljél engem
Mondja a világ és hátat fordít nekem
Közben mindenki nézi a csillagokat
Az út menti állatokat
Meg arrébb rúgják, mintha nem lenne semmi
Hogy ne keljen tovább kerülgetni

Azt a szegény párát
Aki arrébb rakja egy kicsit az álmát
Majd holnap újra előveszi
Kigondolja és befejezi
Mer’ igazuk volt azoknak
Akik azt mondták, hogy az élet van
Hát miért ne lenne? De megmondani
Persze senki nem tudja, hogy mitől van

Sokan szerették enni a lángost
Kint a pécsi szélben
Csillagokat néztek
Képeket éltek át egy virágos réten
Ősszel, télen, nyáron
Meg, ha nem rontom el a világom
Akkor tavasszal is, de nem túl sokat
Ő meg csak bólintott rá jó nagyokat

Olyan szép, olyan jó
Olyan érdekes, megható
Olyan világhírű altató
A hír, hogy minden jó
Sokszor én is megnézem
Ezt a hírt a tv-ben
De már unalmas, elkapcsolom
Az életem pereg a másikon