Toldy Mária - Egyszer eljön majd a nap

Mennyi boldog idő elrepült már,
Sa-la-la ...
eltűnt nyomtalanul a gyönyörű nyár.
Sa-la-la ...

Kihalt mezőn, elhagyott réteken
földre bukó lombtalan fák,
ott, ahol sok igaz, nagyszerű pillanat jár.

Lépdelsz hangtalanul, társad a múlt,
Sa-la-la ...
fáradt vándor ilyen, ha nem fogy az út.
Sa-la-la ...

Hallgass meg egy régi szép balladát,
hozta a szél messzi útról.
Régi, régi mesém hallgasd meg,
ó, hogyan szól:

Egyszer eljön majd a nap,
hervadt fák lombot bontanak.
Egyszer úgyis ott leszel,
hol a fény s boldog emberek.

Mondják, hogy az enyém gondtalan út,
Sa-la-la ...
minden gyönyörű perc a semmibe hull.
Sa-la-la ...

Üres világ, elkopott, fénytelen,
messze futó végtelenség,
elrohan az idő, nem vagyok ugyanaz rég.

Mennyi boldog idő elrepült már,
Sa-la-la ...
Eltűnt nyomtalanul, de visszatalál.
Sa-la-la ...

Elmondtam egy régi szép balladát,
hozta a szél messzi útról.
Régi, régi mesém hallgasd meg,
ó, hogyan szól:

Egyszer eljön majd a nap,
hervadt fák lombot bontanak.
Egyszer úgyis ott leszel,
hol a fény s boldog emberek.

Egyszer eljön majd a szél,
ó, mily szép, mindent elmesél.
Egyszer, igen jön egy pillanat,
fényük már újra rám ragyog.

Egyszer végre, végre megpihen
összetört, fáradt új szívem.
Egyszer eljön majd a nap,
hervadt fák lombot bontanak.