Boney - Nesztek

Helyreraklak még mielőtt rólam bármit írnál
ha azt kéne tenned mint nekem egész nap csak sírnál
ha irritál a hangom, menj csak inni vár a gangon
a korlát, mire mindig tudtál támaszkodni
ha már nem bírtad a túrát, Fárasztó, mi?
nincs mit tagadni azon, hogy nem kell semmit tenned
mindenre ott az internet, klikkelj és vedd meg
sok szar meg csak szenved mert nincs neki miből
de a te fajtád rossz időkben a sorból kidől
Idő -nyugi felettem is múlik
bocs ha a mondókám mégis hosszúra nyúlik
de figyelj már , még mindig magunkat ajánlom
bár szarul áll a széna s lehet idén se lesz karácsony
de én meg pár barátom úgy döntöttünk a nyáron
míg ti vártok a csodára én pár forintom rászánom
az álmomra, a külvárosban már az egész brigádom
tárt karokkal vár míg te bent kívánod a halálom
hát sajnálom ha így érzel de fél kézzel intéz el
innét téged bárki, ne te mondd meg mit mér kell
hogyan csinálni, csak győzzed kivárni
míg számítani kezd nekem valamit a tanácsod
kevés vagy még ehhez - remélem belátod
az álmod lófasz amíg valóra nem váltod
és elbasz egy vonat ha a sínen sokat álltok
nem kellenek a pártok se a támogatók
így is tisztelek mindenkit ki egy úton araszolt
velem, ki valaha egy sor szöveget megírt
megbotránkoztatva ezt a közeget megint
ha a fél világ megveti és mégis ez kell neki
mert miért ne kéne ha nincs mit vele veszteni

Hogy mi a terve akkor velem a sorsnak,
csak születtem, hogy létezzek az orrod alá borsnak
teremtettek, nem azért hogy oltsalak
csak a füledbe másszak, hogy igyál egy korty savat
hogy koccintsál egyszer a realitással
és a felismerést nyugtázd egy bólintással,
csak duplázd a tétet és kenj bele még egy ászt,
addig én az ütemekre felreppelek még egy pár
rímet, míg az üvegen túl fotelekbe fekszenek
a szövegemre bólogatók érted


Elkezdődtek dolgok mikben sosem lesz részed
Mer magadat mindig csak másokhoz mérted
Hogy ez alatt mit értek?vázolom hogy értsed
amit folyton szajkózol az kicsit gyenge érvnek
ne féljünk már attól, hogy mind más eséllyel
indulnunk az életnek nappal vagy éjjel
elég ébernek kell lennünk ahhoz ami történik
bármerre mentünk valaki folyton őrt állít
az útra, aki a pofánkba hazudja,
hogy ennyi az össz, pedig még több is jutna

Ne kelljen szembe nézni se velem se mással
ki a dolgát végzi neked nem kellett társnak
mi meg benned bíztunk és nem abban amit látnak
sokhavi munkánk gyümölcsét bevallom alig vártam
aztán maradt az üresség, elmaradt ünnnepség
mit lépnél akkor ha törvényileg büntetnék
a szarbanhagyást, mint ember elleni vétség
mikor otthagynak baszd meg és nem jön segítség
mi meg elkezdtük elölről, immár nélküled
hogy hol tartunk éppen azt hallod ha van füled