(Jee... Pa suba, Pa duba, Pa subaduba! Na gyerünk!)

verze I.:
Én mindig tudtam, hogy a belevaló palik
Mind érted véreznek.
Hogy Rómeó, vagy csak egy hosszú farkú hím,
Az orrod soha nem tévedhet.

Ma ébredéskor még hozzám bújtál és a szőröd
Puha volt, mint az ecset
Majd alig győztem kiköpni, felköhögni
Tiszta neurológiai eset.

Átkötő:
Drága voltál, drága vagy
Miért kell az, hogy itt maradj?
Rabszolga most miért legyek?
Hát mondd meg, mondd meg
Na mondd meg mit tegyek!

ref. I.:
Manci, Manci! Te vérnősző nő!
Manci, Manci! Megint te vagy az első!
Manci, Manci! Te ösztön-állat!
Mindig is jobbat akartam nálad.

verze II.:
Bár nem szeretlek, de kötelességtudón
Utánad rámolok.
Miattad van az is, hogy a szomszédban a palotapincsi
Minden nap rám morog.

Ha néha bepisilsz és első mérgemben
Kivágnálak én
A farkad békülőn a lábamhoz simítod
Mint a kapcsolat kezdetén.

Átkötő

REF.II.:
Manci, Manci! Miért vagy az ágyban?
Manci, Manci! Ne karmold a hátam!
Manci, Manci! Te ösztön-állat!
Mindig is jobbat akartam nálad.

Zenei kiállás, REF I-II.

(Na gyere, kapsz kaját.)