verze I.:
Csak ültem a buszon, bámultam vakon
A város esti vibrálását
Esti járat, néhányan álltak
De én is lehetek egyszer fáradt

Hirtelen egy úr, középkorú, kalapos
Láttam, hogy figyel, és nem ül; Ez gond
Rám ripakodott, hogy miért vagyok
Vajon ilyen neveletlen kölyök. És pont.

átk.:
Meggyőző volt és kéretlen
A lehelete szagos, és éreztem
A megvetést, ami elönti
Így csak azt kérdeztem: Hát ön ki?

Ref.:
Önki, önki! Hát ön ki
Önki, önki! Hát ön ki
Önki, önki! Hát ön ki
Bambán csak ennyit szóltam: Hát ön ki?

verzeII.:
Helyet cseréltünk, ő továbbra is dühös
Bár azt hiszem, szeret mérges lenni
Volt még hely, leültem és odanéztem
Mérgesen kuporgott. Ez nem semmi!

A táskáját görcsösen magához húzta
És gyűrögetett egy rongyzsebkendőt
Majd szólt egy lánynak, hogy álljon arrébb
És a náthájával meg ne fertőzze őt

(zenei kiállás, átkötő, refrén)

Csak ültem a buszon, bámultam vakon
A város esti vibrálását
Esti járat, néhányan álltak
De én is lehetek egyszer fáradt!