Félóra - Lopják a fénygömböket

Fejét veszti, aki néz
visszafordulsz, ha kimész
hátakba borul az ég
a fülben cseresznyék
lógnak épp úgy, mint tavaly
ha fehéredik a haj
fogd az időt, pörgesd meg
én nem szeretlek.

Mindenki mindenkivel
én meg azzal az eggyel sem
s azon, hogy újra megtörtént
magamban kell most nevetnem
lopják a fénygömböket
ablakon át a szempillákról
hát ez erről szól.

Hát ez erről szól,
mindent a levesbe
az ízét kereste,
s aki válaszol
ő sem tudja jól.

Fejét veszti, aki néz
visszafordulsz, ha kimész
hátakba borul az ég
a fülben cseresznyék
lógnak épp úgy, mint tavaly
ha fehéredik a haj
fogd az időt, pörgesd meg
én nem szeretlek.

Hagyd csak most takaréklángon
égni az észt és rád kacsint
az útonálló, fejedbe tekint
lopják a fénygömböket
ablakon át a szempillákról
s aki meghajol.

Aki meghajol
inkább nem beszél
a kalapjával kér
okosak közt itt
helyet melegít
mert nem hiszi, hogy ő is itt van.

Fejét veszti, aki néz
visszafordulsz, ha kimész
hátakba borul az ég
a fülben cseresznyék
lógnak épp úgy, mint tavaly
ha fehéredik a haj
fogd az időt, pörgesd meg
én nem szeretlek.

Fejét veszti, aki néz
visszafordulsz, ha kimész
hátakba borul az ég
a fülben cseresznyék
lógnak épp úgy, mint tavaly
ha fehéredik a haj
fogd az időt, pörgesd meg
én nem szeretlek.