Király Viktor - Légy önmagad

Nem is egyszer volt
játszottam az önfeledt mosolyt
forogtam a körben, úgy mint a többiek
mert jólesett, ha szeretnek
viseltem győztesek sokféle arcát
a másiknak annyi vagy, amilyennek lát
s akár egy részeg éj
játék, s ha véget ér
ott állsz a tükrödnél
s egy idegen néz csak rád

légy önmagad, bár néha-néha fáj
és a hízelgő siker talán ritkábban hív fel
légy önmagad, bár néha-néha fáj
mint az elveszített idő
mint a gondolat, hogy eddig más voltál

játszani az jó
s az igazat is olykor elhitték,
visszanézve mégis, mégis keserű
sok hazugság volt hozzám hű
elveszett éjszakák vezettek a hídon át
s a part, ahová érkezem
ez legyen az életem
őszinte ébredés,
nem sok, és nem kevés
hiszem, hogy nem kell más,
és magadra rátalálsz

légy önmagad, bár néha-néha fáj
hogy a fényezett világ, egész másképp számít rád
légy önmagad, bár néha-néha fáj
hagyd az elveszített időt
hagyd, mi visszatart, hogy eddig más voltál

légy önmagad, bár néha-néha fáj
amit elveszítettél
amit találsz, többet ér
légy önmagad, bár néha-néha fáj
van még el nem rontott világ
legyél, önmagad, hogy rá, hogy rátalálj