Olvasók a zŰrben - Káosz

(Bati)

irosgatok pár éve
és próbálom kiadni
ami legbelűl szúr,
hiába akarok kiáltani

egyszerüen nemtudok
és meghallom a hangokat
káromkodok hangosan
és leköpöm az arcokat

leglábbis így tűnhet
legyen bármi
van nekem szép arcom is
csak győzd majd kivárni

győzz majd meg engem
hogy minden nap úgy várjalak
mintha soha nem láttam volna
igéző szép arcodat

nemfoglak majd faggatni
egy szúrós tekintettel
mégis égve foglak karolni
hogyha neked ez kell

lehet meglepő de félek
én egy nagy zsákot cipelek
és hiába tetszel,
talán soha nem tudod meg..


(STEK)

kifordultam magamból,
már a mocsok lett a tiszta,
így lett minden tiszta mocsok
szívem agyam sarát itta

bennem szétroncsolt valóság,
benned valójában semmi

(Bati)

léted áramköréből
kéne a diódát kiszedni

(Stek)

minden szavad feszültség
a nézésed is megrázó,
tömegesen termelek,
mint egy jól meg tömött teázó

de ott nem teát,
hanem vért isznak a népek,
azok akik csak az álacruktól
tetszenek szépnek

végem?
vagy csak a férged rágja májam,
látod átszellemült valóság,
hogy az álmomban van szárnyam

RONDAVAGY!!
nem kellessz
haggyál békén...
harcod úgyis elbukik
a viaskodás végén...

széjjel vágott elmém
ellenem hangolja magát,
ellenállnék én ha
hallanám szavát!!!

de nem hallom!!!
félelmem csak simán monoton
érzéseim felét
a tudatodba taposom!!!

közben röhögök!!!!
pedig sírnék!!!
sírnék de nincs könnyem
sírnék hogyha tudnék!

sírnék hogyha érteném
hogy miért kéne...
megfordulni,
ha már elfordultam tőle....


(Bati)

újra kés van a kezemben
szinte rettegek magamtól
feléd indulok félve
ami két lépésből mattol

mert mosolyogva fogadsz
jön az átszellemült gyilkos
könnyes a két szemem
pedig........... most nem én sírok

a kisördög a vállamon
súgja, ordít hogy tegyemmeg
aztán lesújtok párszor
de csak magamat sebzem meg

(bati)
próbáld csak meg leszarom, ........úgysem sikerül

(stek)
széjjel vágott fejed majd a trófeákhoz felkerül

(Bati)

gyere szívjad ki a vérem
nekem ez kell, te erre vágysz
engedd hát hatalomra
hátsó szándékaid angyalát
magadon

a körülvett faladat,
áttörtem
de nemfogok elszaladni
pedig mindenkit ellöktem
magamtól

(Bati)

mert rájöttem a titkodra
hogyha téged akarlak szúrni
a saját testem lesz megcsonkítva

(Stek)

még én is
rájöttem a titkodra
ha kivágnám a szíved
az enyém lenne csonkítva

és nem fordítva
most a sátánnal bambán
sétálok a végbe
arca penge éles bajszán

a világ vége nem elég,
több kell az univerzumnál,
égjenek a bolygók,
a színekben miket meguntál

(S)
nem kell tőled semmi
(B)
NEM IS ADNÉK EL NE HIDD MÁR!


(Stek)

*válaszolnék mindenre,
ha nem hagynál itt némán

a kérdések egy sémán
mikor lovagolsz egy témán...
és bólintasz a semmire
ezzel metszed fájó vénám

(s)
hazug vagy én tudom
(b)
énis, de nemérdekel!
(s)
és pont ezért unom, hogy
(b)
a semmiben nem érlek el!


(Stek)

és így is
még mindig hiszek benned
mert a káoszt használva
csendben teszel bennem rendet

(Bati)

némán.....
süketen mégis ordítva
a gyomrom is kavargok
hogy nem talál értő szavakra

a szívem
amit neked adtam zálogba
de nincsen nálam kézpénz
pofonom csak ámítana

nem, tőled nem kell
haljon inkább éhen
csak a sebemet ne
szakítsa fel
mert attól tényleg vérzem

elvérzem...
nélküled folytatom utam
majd féluton meghalok,
mert a testem megtorpan

aztán tovább rohanok fejben
én most nemfogok elesni
(s)nálam van a tőröm
amit nemfélek megmártani

(Bati)

benned....
mert elmentél mellőlem
érzelmeim megfagytak
télen egy esőcseppben


rajtam a keresztem
asszem ennyi mára elég
eldobom a tollam
mert mindig újra írnék...