Vincze Viktória - Neked mindig volt egy dobásod

Neked mindig volt egy dobásod.
Sose tudtad, hol kell megállnod.
Én hányszor szóltam,
Mindig mondtam:
Jó lesz vigyáznod!

Ahol más már régen feladta,
Mindig te voltál, ki folytatta.
Ezt én nem értem,
Mégsem kérdem:
Úgyis hiába!

Csak tudnám, mi az, ami ebben neked,
Tudnám, mi az ami jó?!
Ez biztos növeli az önérzeted,
Sejtem, hogy csak erről van itt szó!

Ó, neked most is van egy dobásod,
Mindig tudtam, hogy ezt kivárod.
Mit én meguntam,
Abbahagytam,
Te végigcsinálod.

Én a kettőnk ügyét feladtam,
Igen! Tudd meg, hogy megfogadtam:
Hogy most már végre
Biztos vége!
Én ezt lezártam!

Csak tudnám, mi az, ami ebben neked,
Tudnám, mi az ami jó?!
Ez biztos növeli az önérzeted,
Sejtem, hogy csak erről van itt szó!

Ó, neked most is van egy dobásod,
Mindig tudtam, hogy ezt kivárod.
Mit én meguntam,
Abbahagytam,
Te végigcsinálod.

Én a kettőnk ügyét feladtam,
Igen! Tudd meg, hogy megfogadtam:
Hogy most már végre
Biztos vége!
Én ezt lezártam!

És most azzal jössz, hogy hiába...
Sose higgyek én a csodákban,
Mert részedről még
Semmi sincsen végleg lezárva!