Ugyanúgy élek, rohanok, mint a világ,
Mégis, ha kérded, gyakran érint a magány.
Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó!

Lehet, ez így van, de már éjjel eshet hó,
És ha félek, nem a gyengeség,
De hogy felejtsek, ne kérd, hisz bennem élsz!

Ref.:
Álom ez a nap, mint mikor megláttalak,
Mint az első ölelés, olyan őrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom,
Ma még minden gyönyörű, érzed, milyen egyszerű?

A csillogásnak igen súlyos ára van,
Egy gyönyörű álommal becsaptam önmagam,
Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó!

Csábítás és a hűség gyakran egymásba mar.
Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal.