mosolyog a nap
fénnyel betemet
sugara vakít
mégis vele nevetek
ma valami más
nem kötnek a szerepek
lebegek a fény hátán...

mosolyog a nap
felhőtlen az ég
alul a világ
olvadt vanília shake
beleragadunk
mégis nekem ez a kép
valahogyan épp így jó...

keresem a végtelennek tűnő éjek tarka gyilkosát
keresem a délibábok földjét, ahol a nap álma ring, és minden ember lát
valami csodát

lezuhan a nap
mint egy repülő
hatemeletes
házról csorog a tetőn
benyeli a fal
végül marad a vörös
grefiti a ház alján

ugyanaz a film
láttam eleget
de ma nem akarom
átadni a helyemet
olyan az egész
mint egy buta jelenet
amiben a főhős sír...

világ végén holnap
rám zuhan a fehér fény
üres üvegekből
vékony sugár
folyik a nyakamnál
folyik a nyakamnál
folyik a nyakamnál!

mosolyog a nap
fénnyel betemet
sugara vakít
mégis vele nevetek
ma valami más
nem kötnek a szerepek
lebegek a fény hátán

keresem a végtelennek tűnő éjek tarka gyilkosát
keresem a délibábok földjét, ahol a nap álma ring
és minden ember lát
valami csodát.