vadul széttolt bútorok
lemezjátszó a szív
a vágy egy lemezt rádobott
eperszínű rúzsnyomok
maradnak még pár percig és elkenődnek aztán
szép lazán

a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből

szívem megszokásból vár
fölém nem hajolhat már
csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár

szelíd pillák, félmosoly
kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly
vadul nyüzsgő hangyaboly
lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán
szép lazán

a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből

szívem megszokásból vár
fölém nem hajolhat már
csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár

a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből

szívem megszokásból vár
fölém nem hajolhat már
végig hazugságokkal volt tele a két nagy szembogár...