Fallen Angel - Az öreg fa

Ős öreg ágai lengnek a szélbe
Kékítőt mond az ég vízébe.
Egykoron szép erős volt e fa
Sok nemzedék pihent meg
Lombjai alatt.

Itt talált rá 2 fiatalra is a szerelem
Itt váltottak csókot elsőre. De
Mikor kihunyt a szerelem lángja
Elszállt a varázsa s az öreg fa
Ketté nyílva haldoklott.

Ifjú társai még most is ott rügyeznek
Körülötte szépen egészségesen de én
Nem látok már mást csak az öreg fát
Minek törzse egykor nagy erős volt
De mostanra csak száraz ágas.


Miközbe eme sorokat írom
Ott várok rád már nagyon rég
Az alatt a fa alatt hol egykor
Nagyon-nagyon rég könnyem
Hullajtottam érted én kedvesem.

Vártam rád hóba fagyba vártalak
Hogy újra eljöjj s örökre velem légy
De mindhiába várlak te úgyse jössz
Már értem s én csak ott állok a fa alatt.

Fújt közbe vadul a szél s a teliholdba
Csillannak meg könnyeim mik potyognak
S én egyedül indulok sötét esős borongós
Éjjelen h kiöljem az érzést mit irántad érzek.

Mindennap elmegyek amellett a fa mellett
Hol vártalak s mondtad, hogy eljössz újra és
Velem maradsz örökre. Ám egy éjjel tényleg
Ott álltál s csak rám vártál kedvesem.

Rád nézni se merek hisz ahhoz is túl gyönyörű
Vagy, hogy mosolyodba s drágakőnél szebb
Szemeidbe gyönyörködjek. Hamvas selymes
Bőröd megérintem s érzem, milye hevesen ver
Értem a szíved én drága kedvesem.

Mikor aztán reggel felébredtem te újra nem voltál
Sehol csak annyit mondtál várj újra reám s mikor
Majd a rózsa mi ablakodba nyílik s galamb száll
Be ablakodon jöjj az öreg fa alá újra mert én ott
Várok rád drágaságom.