jóvilágvan - Szélén

Az ember a szélén kezd el félni,
Mikor a varjútánc kezdődik,
Pedig mennyi még a régi,
Fel nem fedezett,
S mikor a Holdról írnak
Ordít több százmillió, akiről nem.

Valóság, változás,
Latyak, eső, hópihe, sírva mulatás…
Valaki szólít, de nem felelek.
Elbújok veletek álmok,
Hol nem szúr semmi, nem sért semmi,
Nem marnak belém.

S ott van a méhdöngicsélés,
Míg kint csak átmenet,
Ott állandó a virágzó mező.
Simogató napsütésre válasz
A konok, szitáló eső
Meg a szükség-sereg,
Kiknek kezén, lábán, orrán, száján
Ott a sok reklám, bolond vasveret,
A béklyó.
Csak most néki más forma telíttetett:
Légy jó!

Holdfáradt, holdfáradt, holdárnyék,
Küszködsz, de nincs több elképzelt világ.
Kigyúrt utakon egy eldobott cigarettacsikk.

A busz ablakából, tudod,
Olyan messze van a tegnap a mától,
Ahol mélyen van
Bevésve az arcod és az ujjaid.
Hogy újra ott és itt még láthatnálak,
De a bársony függöny eltakar
És átad a fáradtságnak.

Az álomhóhér gyengéden takarja le szemeim,
Táncod szempilláimon sokkol tovább.
Boldogságot eladó a boltokban,
A fűződ szoros, őszülsz és öregszel titokban.