Koncz Zsuzsa - Itt a nyár

Itt a nyár,
kék az ég,
dől a fény,
zöld a rét.
Nincs veszély,
higgy nekem,
és ha félsz,
fogd kezem!

Hogyha tombol a nyár,
vagy ha rideg a tél.
Őszi leveleket,
kerget tavaszi szél.
Nincs már semmi veszély,
hisz’ itt vagyok neked,
és ha bármi is ér,
én majd fogom kezed.

Hogyha kopár a nyári táj,
vagy ha sivár a földi lét.
Nem is tehetnénk mást talán,
meg kell fognunk egymás kezét.
És ha valami mégis bánt,
nékem azt is elmondhatod.
Odafigyelek én is rád,
boldog lesz majd a holnapod.

Itt a nyár,
zúg a szél.
Táncra kél,
sok levél.
Nincs veszély,
hinni kell!
Léted még,
táncra kel.

Ugye elhiszed már,
rád is árad a fény?
Látod, tombol a nyár,
és még messze a tél.
Nékem már az elég,
hogy Te itt vagy velem.
Engem bármi is ér,
most már elviselem.




Lassan az időm már lejár,
hisz’ oly rövid a földi lét.
Mégsem öltsél fel gyászruhát,
érezd az élet szépségét!
Gondolj azért majd néha rám,
ha rád tör az emlékezet!
Hiszen oly rövid volt a nyár,
tudom, nékem ezt megteszed.

Volt egy nyár,
elmúlt rég.
Csodaszép,
álomkép.
Nincs több fény,
menni kell!
Beérem,
ennyivel.