Für Tibor (Tibbah) - Intermezzo közr. Deego

Ropogó parázs, kis langyos melanzs
OCB, tip dohány fóliás oranzs
Fehér mon cherry füstös montázs
A menny és pokol közt ingázik a postás
Az élet egy vallás, egyszeri leosztás
Egy igaz szerelem a többi csak csalódás
A korral járó mozgás, kevés megnyugvás
Ha eltérőek az igények, az istenkáromlás
Valaki mocskosan lát, valaki tisztán
Eltérő fények mind másképp landol a prizmán
Furcsa történetek, mint Izolda és Trisztán
Tiszta lelkek koszolódnak kint az utcán
Mint a savas bor amit nem jó inni tisztán
Távol a jólét mint Győrtől, Pakisztán
Átszűrődő napfény a leeresztett reluxán
Nem túl vastag ez mint hó végén a buxám
Egy láthatatlan álom, vízió volt talán
Olyan megfoghatatlan, de szorítom lazán
Hátha beköltözik örökre a társasmagány
Egyszer minden gyertya elalszik ez az örök parám
Kábító mámor kopog az érzékek ajtaján
Megcsillan mint a napfény egy szűzangyal ajkán
Feltudna perzselni pusztán a tiszta látvány
Nem lenne messze, de nem tudok mászni a létrán
Egyszer csak eltűnik minden, felzabálja a pillanat
Amit eddig éreztél az mind csak álom maradt
Csalódott képpel nézed a kiürült tenyered

Tibi kelj már fel! Mi a fasz van veled?
Haver! Hallod? Elaludtál, magadban beszéltél pajti! Jól vagy? Jól vagy? Ébredjél már fel, mivan?