Bartók Eszter - Labirintus

Lendületből szállok, féluton járok, ide visszahúz a szívem
Itt minden mozdulatlan, higgyj jobban önmagadban,
a kérdéseiden túl semmi nincsen...
Ha zajba fulladunk minden nap, én levegőt kérek Tőled,
hogy legyen elég erőnk újra élni ezek után.
Lomtalanítok lassan, látod de még nem akadtam rá,
hova tehettem, hova rejthettem el...
Sebhely, amit úgy takarunk mint idegen ágyat,
Pont ez a hely, félteni kell, itt igazán fájhat.
Gyönge szíved nem viseled, úgy adod át újra, hogy nyoma sincs,
Bár hasogat néha még...
Néma lelkünkkel ácsingózunk, milyen kicsi ez a város, LABIRINTUSBA szorul minden,
egymást kergetik, kergetik...
Bárcsak egyszerre indulnánk most,
csípd el a fonalat jobban, mert az időnkből ki tudja, hogy telik.
Sebhely, amit úgy takarunk mint idegen ágyat,
Pont ez a hely, félteni kell, itt igazán fájhat.
Gyönge szíved nem viseled, úgy adod át újra, hogy nyoma sincs,
Bár hasogat néha még...
Lendületből szállok, félúton járok, ide visszahúz a szívem.
Itt minden mozdulatlan, higgyj jobban önmagadban,
a kérdéseiden túl semmi nincsen!
Sebhely, amit úgy takarunk mint idegen ágyat,
Pont ez a hely, félteni kell, itt igazán fájhat.
Gyönge szíved nem viseled, úgy adod át újra, hogy nyoma sincs,
Bár hasogat néha még...