Odafenn áll egy lány,
Szerepel a boldogság,
Sohasem látszik át,
A szépnek tűnő színlelt világ.

Ismertem őszintén…
De most itt az út szélén,
A zsebeim(nek) mélyéről
Egy álomképet húzok elő.

Mosolyog rám a sztár,
Ugyanezt akartam réges-rég,
Útitárs egy szép gitár,
Vele annyi helyre eljutnék!
Akarom szüntelen,
De egyszerűnek tűnik minden kép,
Lentről még…


Refr.
Állj mellém, hogy innen lásd,
Néha egy színpad áll közénk,
Állj mellém, és érezd át,
Mindazt, mi itt fent bennem él,
Túl sok egy karnyújtásnyi tér,
Hogy érezd, mennyit ér!


Mosolyog a boldogság,
Elfutna most inkább…
Sohasem gondolnád,
Hogy könnyekből is áll ez a lány.

Ismertem őszintén,
De a színpad mást ígér,
A zsebeim mélyéről,
Egy másik arcot húzok elő.

Mosolyog rám a sztár,
Ugyanezt akartam réges-rég,
Útitárs egy szép gitár,
Vele annyi helyre eljutnék!
Akarom szüntelen,
De egyszerűnek tűnik minden kép,
Lentről még…

Refr.

Állj mellém, hogy innen lásd,
Néha egy színpad áll közénk,
Állj mellém, és érezd át,
Mindazt, mi itt fent bennem él!

Állj mellém, hogy innen lásd,
Néha egy színpad áll közénk,
Állj mellém, és érezd át,
Mindazt, mi itt fent bennem él,
Több ez, mint múló szenvedély,
Túl sok egy karnyújtásnyi tér,
Hogy érezd, mennyit ér!