Szeretlek, mert más vagy, mint a többi,
senkihez sem hasonlítható.
Szeretlek, mert úgy tudsz felém jönni,
hogy torkomban, jaj, elakad a szó.

Szeretlek, mert te is szeretsz engem,
s végtelen vagy, mint a messzeség.
Szeretlek a zajban és a csendben,
s ahogy senkit nem szerettem még.

Minden szép földi kincs te vagy nekem,
gyönyörű ház, gyönyörű kert,
ezért van, hogy mindig ismételgetem:
Szeretlek mert, szeretlek mert!
Szeretlek mert, szeretlek mert!

Szeretlek, mert úgy tudsz tündökölni,
mint napsugár a nyári rét füvén.
Szeretlek, mert más vagy, mint a többi,
vagy legalább is másnak látlak én.