FankaDeli - Mély sebek

Nehéz elviselni, sokszor nem is értem, hogy miért hat rátok ennyire, hisz én csak meséltem.
Egy világról, hol árunak, nevelik a lányokat, ahol a hatvan éves strici, kaján vigyorral válogat.
Párokat össze, aztán gyerünk bele mindent, amit kint láttam az utcán, leírtam itt bent.
Két négyzetméter adott otthont, Fanka álmának, saját kis életéből írt, jó pár számára.
Amíg a pályán rám vártak, fogtam a cerkát, és leírtam, hogy a sors aznap éppen hogyan vert át.
Miközben láttam fiúkat, kulccsal a nyakukban, lakótelepi lányokat, sírdogálni magukban.
Tizenöt évesen, családi erőszak, nem csoda, ha lemész a térre és azt hiszed erős vagy.
A dühöt le kell vezetni, így működik az ember, mert kapott eleget otthon az is, aki téged megver.
Valamit elloptak, valami nagyon hiányzik, valami nagyon hiányzik.
De hogy túléld ezt, neked is meg kell érteni, az igazság hiánycikk, az igazság hiánycikk.

Együtt egymásért, nem mindenki ellen, én ezt kerestem a reppben.
De amit kaptam, csak itt van a hátamon, mély sebek igaz barátom.
Együtt egymásért, nem mindenki ellen, én ezt kerestem a reppben.
De amit kaptam, csak itt van a hátamon, mély sebek igaz barátom.

Manapság alszanak, manapság vakok, csak nézem, hogy kinek is tartsam a bakot.
Alakot ölt az ördög, a Cosmopolitanban, kislányok a disco-ban már, nem a hintában.
Barbiek a padláson, a srácok az ágy alatt, mikor nem volt még mobil, én hatkor vártalak.
És jöttél, nem pedig egy sms helyetted, hogy közbejött valami, bocsika, szeretlek.
Tizenegytől szerelem volt, nem pedig Hardcore, pár éve csupán, de mára olyan távol.
Mára a hobbi a Make Up meg az Msn, bizony igaz, hogy azzá válok amit megeszek.
McDonalds,Coca, egy kis Pizza hut-tal, de ha neked így jó, hát nyomjad csak bátran.
Én féltem az életem, de a tiéd annál jobban, a drog magasra repít, aztán jó nagyot koppansz.
Azután elhallgat, visszaporoszkál a sötétbe, és egy életen át vár a megváltó kötélre.
Tudom, hogy érted, hiszen ez világos, aztán majd eldöntöd, hogy te hogyan csinálod.

Refrén

Hogy itt, vagy máshol, hogy holnap, vagy máskor, gyémánt a kavicsból, arany a sárból.
Elmeséltem százszor, hogy egy fiúval és lánnyal, milyen is az amikor Aladdin szőnyege szárnyal.
Völgyek édes mentén, hegyek éles ráncán, minden egyes este, felszolgáltam tálcán.
Szívem egy darabját, hol cukorral, hol sósan, de egyszóval elmondom, fiatal voltam.
Még az vagyok most is, így mondják az öregek, te éltetsz engem, én meg éltetem a tömeget.
Van aki a fűbe, van aki a pénzbe, én is szerelmes lettem a kicsi csipkékbe.
Ha eszedbe jutok egyszer, emlékezz arra, volt idő, mikor életed, hiányom marta.
Feri te marha, kergetted a szoknyát, elhallgatott szavak, a lelked ellopták.

Refrén 2x