Kettétört fésű, és három gyufaszál
Még nem tudod, hogy meddig tart az előadás.

A műsor véget ért, a szereplők mind elmentek,
A lelkük elfáradt, a szívük összetört.

Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek,
Szélfútta szavaid, úgysem hallják meg.

Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny,
És lassan a földre hull egy üvegszínű könny.

Széttárta sötét szárnyát a bársonyléptű éj
Földre küldte minden árnyát a hideglelkű fény.

Soha már, mindig ezt mondja a madár
Az a fekete madár
Soha már, rád senki nem vár már
Csak a fekete madár
Soha már...