Zámbó Krisztián - Vár mág rám

Mindig félek ha indulnom kell, nem tudom mi vár rám,
Könnyes arccal, gondolatokkal, mennem kell tovább,
Fáj nagyon, hogy ennek is vége már,
Mindig félek a holnapomtól egyedül mit hoz majd,
Egy kopott fénykép mi bennem él még, s mindig felkavar,
S nem enged, belül fogva tart.

Valahol vár még rám száz és száz gyönyörű csoda,
Amit csak Te hozhatsz el, mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.
Vár még rám száz és száz gyönyörű csoda,
Amit csak Te hozhatsz el, mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Maradj csendben hagy érezzem mikor hozzám érsz,
Hogy minden rendben bármit tettem, kárpótolsz mindenért,
Régóta várlak, hát ne hagyj el többé,
Egy ismeretlen úton jártam, sose hittem el
Hogy minden percben, mit veled töltök a boldogság ölel,
Régóta várlak, hát nem engedlek el.

Vár még rám száz és száz gyönyörű csoda,
Amit csak Te hozhatsz el, mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.
Vár még rám száz és száz gyönyörű csoda,
Amit csak Te hozhatsz el, mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Valahol vár még rám száz és száz gyönyörű csoda,
Amit csak Te hozhatsz el, mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.
Vár még rám száz és száz gyönyörű csoda,
Amit csak Te hozhatsz el, mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.