Nézem a tó vizét
hallom a halk zenét
és látom az égbolt hulló csillagát

Mint közönyös idegent
úgy érzem a végtelent
Valahol egy gyermek sír
és semmi se jó, ami hír

Oly sok a szenvedés
a jóindulat kevés
az ostobasággal szemben védtelen

Világra jövünk valahol
és az élet néha pokol
Ha valahol létezel
mondd, miért tűröd el

Békét adj, uram, kérlek
háborgó szívemnek
Békét és reménységet
a megszületendő gyereknek

Hallom a híreket
nézem a képeket
mért kell, hogy így legyen, óh istenem

Annyi a szenvedés
és a segítség kevés
Ha valahol létezel
mondd, miért tűröd el

Békét adj, uram, kérlek
A háborgó szíveknek
Békét és reménységet
minden ártatlan gyereknek

Békét és reménységet
békét a világnak
Békét és reménységet
az ember ennyit csak kívánhat