Lakat - A titkok őrzője - Eltitkolt dalok

Bár az idő még felettünk is elmegy,
Szeretem, hogy nincsen rajtad jelmez.
És benned minden sértetlen marad,
Őszintén csodálom, hogy nem félted magad.

Kisgyermek voltam mikor legutóbb láttalak,
Csak bámultam és tátott szájjal csodáltalak.
Mindenki közül Te voltál, akit imádtam,
Istenem olyan szépet tán az óta se láttam.

Mielőtt azonban lelkem a tiéd lett,
Kíméletlenül szólt közbe az élet.
Messzire taszított Tőled engem,
De gyönyörű mosolyod máig nem feledtem.

És bár kisgyerek fejjel nem sokat értettem,
Meg akartalak őrizni a lelkemben.
Hinni abban, hogy mellettem maradsz,
Abban, hogy előre csak velem haladsz.

Az élet azonban mégis közbe lépet,
Elém rajzolt egy boldog násznépet.
És tisztán látszott mennyire örültél,
Én meg csak bámultam, ahogy tündököltél.

Aznap fedeztelek fel mikor másé lettél,
Akkor estem beléd mikor mást szerettél.
De ezt így utólag nem bánom mégse,
Versemnek ez hát a titkos jelentése.

Tíznél is több év telt el az óta,
S mi felnőttünk bár a kép csalóka.
Hisz egymáson most is ugyanúgy nevetünk,
Pedig tudjuk, hogy mindketten mást szeretünk.

Bár még most is sok emlék Hozzád köt,
Szeretlek pedig a szerelem megszökött.
S már nem áll helyekbe az érzelem rakat,
A történteket kiheverte Lakat.