Lakat - A titkok őrzője - A szavak mögött

Album: nincs kép
Szövegírók: Keressük a szövegírót!
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Keressük!
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 1, összesen 2069 alkalommal

Beküldő

Pindy

Pindy

Pontszám: 156

Dalszöveg

Még alig múltam 10 mikor megismert a halál,
S én bátran néztem végig, ahogy élve felzabál.
Őszintén már akkor sem tudtam hinni magamban,
Bármekkora baj volt én magamra maradtam.

S ha gyerekként körötted semmit sem uralsz,
Elhiteted magaddal, hogy az életed kudarc.
Menekülni akarsz egy jövőbeli mába,
Hát beleestem én is ebbe a hibába.

Gyerek voltam még mikor elapadt a könnyem,
Vért izzadtam, azért amit más kapott meg könnyen.
Nekem meg maradt csak a sok hajnali kelés,
Vízhordások hada s az a pár falat kenyér.

Csábított a bánat, hogy magamat megöljem,
Hisz a saját anyám mindent sajnált tőlem.
Gúnyolódtak rajtam a szüleim mindketten,
Kiszolgáltam őket, míg én napi egyszer ettem.

De megfelelnem mégsem sikerült soha,
Nyugtattam magam: én vagyok ostoba.
Én vagyok csak az élet eltört tükre,
S emiatt nem vagyok méltó a szeretetükre.

Pedig bármit megtettem, amit csak kértek,
Én megcsináltam azt is, amitől ők féltek.
És nem érdekelt mi is a gyűlöletük oka,
Tehettem én bármit nem szerettek soha.

Gyermeki éltembe fájdalmat kevertek,
És ha ötöst vittem Ők, akkor is csak vertek.
A betegségeimre is magamra maradtam,
Nem segítettek pedig mindenem oda adtam.

De eljött a határ mit a szívemmel bírtunk,
Emlékszem Június 4.-t írtunk.
Éneklő vörösbegy repült ágról-ágra,
Tökéletes nap volt a halálra.

S a szomszédjaink tán még fel sem keltek,
A szüleim akkor már sokadszor vertek.
Vérzett már mindenem, de mégsem szóltam,
Meghalni akartam pedig csak 12 voltam.

S a halálvágyam pedig egyre nagyobb lett,
Anyám ezt meghalva kezembe nagy kést tett.
"-Ezzel csináld!" vágott, nevetve szavamba,
Miközben a kés már csúszott a hasamba.

Ütközésig toltam a pengét magamban,
És látva anyám arcát messzire szaladtam.
Magam se tudom de, azt hiszem féltem,
S meghalni sem hagy, azt reméltem.

Hasamban a késsel nem is jutottam messzire,
Elsötétült minden s nem emlékeztem semmire.
Elhittem, hogy többé senki nem ver össze,
S egy eperfa tövében zuhantam csak össze.

Az ébredés táncikált a meghiúsult vágyon,
Kinyitottam szemem s az anyám ült az ágyon.
Egy kicsit hittem, hogy a célom-elértem,
De enyhülés jele sem látszott a szemében.

Az akkori szavai máig itt élnek bennem,
Pedig úgy tizenkét éves lehettem.
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2018 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//