Lakat - A titkok őrzője - Egy a sok közül

Itt van az idő, utolsót üti az óra,

Ember nem tér többé nyugovóra.

Mert elönt mindent e színtelen maszlag,

S ha nem eszed meg a szemétre basznak.



Milliók mutatnak példát a fejednek,

Ha nem követed őket többé nem szeretnek.

Mi mást tehetsz, hát beállsz a sorba,

S reméled, hogy így senki sem ver orrba.



Befogad a tömeg s Te otthonnak hiszed,

És észre sem veszed, hogy túlzásba viszed.

Az álmodozást a képzelt nagyságról,

A vágyakozást az ösztönös vadságról.



Nincs, lehetetlen azt érzed belül,

A tömeged hangja soha el nem ül.

Ordítása falakat rombol a földbe,

Ezrek keze rándul most ökölbe.



De a félelem számodra ismeretlen dolog,

Míg mindőtök fejében, bosszúvágy forog.

Míg egységet kovácsolt belőletek a gőg,

Fiukat siratják a megözvegyült nők.



Ébren alszol a sok hazug szótól,

Megfosztod magadat minden földi jótól.

Csak, hogy tartozhass végre valahova,

Csak, hogy az állam ne bánthasson soha.



De eljön az idő s meg lesz majd bánva,

Nem lesz majd akkor lelked megszánva.

Elnyel a börtön, mint, egy sötét zárda,

Ide juttatott hát a Magyar Gárda.