Tóth Kati - Senki

Kellene hinnem, de akikben hittem,
Bebizonyították, nem érdemes.
Kerestem vigaszt, érzem már riaszt,
Ha néha az agyam eltévelyeg.

Voltam már ittas, szivarfüsttől részeg,
Csábít egy ölelés, melyben otthon lennék végre,
Nem képzelem a jövőt, mások elképzelték,
Állok, mint egy szikla, de belül összetörtem rég.

Fekszem bár szépen ülök, alszom bár szemem nyitva,
Látok bár homályos a kép, de az agyam tiszta,
Ma szemezek a nappal, így még nem nézett rám senki,
Talán ezért szeretem a sötétet, mert ott nem lát senki.

Nem lát senki.

Szerettem féltve, gyűlölve kérve,
Elárultam mindazt, mi önmagam.
Meguntam várni, magam alázni,
Mosolyom néha könnyt fakaszt.

Voltam már ittas, szivarfüsttől részeg,
Csábít egy ölelés, melyben otthon lennék végre,
Nem képzelem a jövőt, mások elképzelték,
Állok, mint egy szikla, de belül összetörtem rég.

Fekszem bár szépen ülök, alszom bár szemem nyitva,
Látok bár homályos a kép, de az agyam tiszta,
Ma szemezek a nappal, így még nem nézett rám senki,
Talán ezért szeretem a sötétet, mert ott nem lát senki.