Nyavalyások (musical) - Csupa önzés a szív

(Desiree):
Mennyi sok év a múltba hullt
Ezer vágy és öröm halott
Szívemnek már bealkonyult
És most boldogtalan vagyok

Mennyi szép esős délután
A konyhában várt az uzsonna
Csak álltam az ablaknál tétován
S kintről hívtak a fák susogva

Apám, noha drótpálcával vert
Anyám festette magát zokogva
Apa és anya ezután a bálba ment
Hogy fájt akkor, én ostoba

Mi akkor fájdalomnak tűnt
Boldogság nekem ma már
Mily ostobán tűröm a bűnt
S milyen szűkössé lett a láthatár
Köröttem tátongó az űr

Csupa önzés a szív, csupa érdek
Az álmaim is, jaj, mind selejt
A bűnök a torkomig érnek
S kettészakadnak, mint a sejt

Emlékeimben egy régi szoba
Iskolaszünetek, bágyadt nyarak
Egy bicikli és egy kék fürdőruha
Mostanra ebből mondd mi maradt

Nejlonharisnyában a hideg utcán
Rám fagyott a vékony kabát
Üresre felkutattam magam után
Ki csak egyet nem talált: önmagát

Mi akkor fájdalomnak tűnt
Boldogság nekem ma már
Mily ostobán tűröm a bűnt
S milyen szűkössé lett a láthatár
Köröttem tátongó az űr

Csupa önzés a szív, csupa érdek
Az álmaim is, jaj, mind selejt
A bűnök a torkomig érnek
Kettészakadnak, mint a sejt