Tirpunk - Ima a minden ellen

1. Elvagyunk, mint madárszar az ablakon
A külsőnknél is rondább a tartalom
Ha kinyomtak, nincs luk, ami visszavárna
Szemünk dísz, vakon tapogatózva másznánk vissza hátra

2. De ha kinyílik valahol egy kiskapu
Odacsúszunk láb nélkül, nincs tabu
Gerinctelenül nem törhet a csigolya sem
Bár ütne minket az élet, ha megtehetné, azt hiszem

3. Egy nagy rakás mindenből jól mutat
100 fok felett a legjobb a hangulat
De ha túl sok lenne már a Földön ejtett rés
Szedd a lábad míg látod a kiutat a füstben és

Refrén: Mondj egy imát a minden ellen
Tudod szarból nem lesz semmiféle jellem
Te is cipőtalpakon reméled, hogy lesz olyan alkalom
Mikor a jövőnek hitt tumor a harcot végleg feladja
S ahogy régen volta fos lesz felül az ember meg alatta

4. Aztán ahogy egy gyenge szellő a földre ejt
Egy kupacba gyűlik minden selejt
És bár utunk lejt már anyánk hasában is
Ha padlót fogunk a félmosoly - bár jól titkoljuk - kissé hamis

Refrén

Refrén

Mondj egy imát a minden ellen
A pokol már az első emeleten
Mondj egy imát a minden ellen
A Föld a párkány szélén, hátán kezünk
Mondj egy imát a minden ellen
Lépteink alatt szörny sem terem
Mondj egy imát a minden ellen
A másodikról mi is megérkezünk