Orcátlanok - Szebb Idők

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!
Ami volt az nincs már, ami jó volt elmúlt,
Más pennával írnak, a sorsom balra fordult!

Ref:
Nincs az az átok, hogy a Magyart megosszátok!
Messze kiáltok, jobb időket várok !

Ó! hogy ez a várhegy meg nem nyitja száját
S e bámész juhoknak el nem nyeli nyáját;
Nem elég, hogy szabad címert hagya rátok -
Védni azt a sírból járjon fel apátok?
Gyermeki játszásnak mi a dicsősége?
Rója fel, hogy annak sírás lesz a vége.
nem való a játékra az efféle dolog,
Melyben egy országnak becsülete forog.

Ref:
Nincs az az átok, hogy a magyart Megosszátok!
Messze kiáltok, jobb időket várok !

Most, mint alamizsnát, megadom életed.
Hanem tégy hit alatt erős igéretet:
Hogy habár mély tenger nyelné el hazádat,
A mi országunkra mégsem teszed lábad.
Mert fölérni könnyű, könnyű nem csak észszel,
Hanem ököllel is és megfogni kézzel.
Repül a nehéz kő ki tudja hol áll meg,
Ki tudja hol áll meg és kit hogyan talál meg!

Ref:
Nincs az az átok, hogy a Magyart megosszátok!
Messze kiáltok, jobb időket várok !