Ihász Gábor - A városliget kellős közepén

Sarkon fordult s ott maradtam én
A városliget kellős közepén
A másik padról egy idős néni furcsán nézett rám
Hisz előtte még néhány perccel átölelt a lány

A városliget kellős közepén
Beszélgetni kezdtünk a néni meg én
S hogy vigasztaljon elmesélte egész életét
Adott néhány jó tanácsot s azt is mondta még

Ne félj, ha végleg elment a szerelmed
Ne félj, nem dől össze a világ
Ne félj, találsz egy újat helyette
És minden megy tovább

A városliget kellős közepén
Már jól ismertük egymást a néni meg én
Sok mindenben igaza volt csak egyet nem tudott
Hogy fagylaltért ment-el a lány aki engem ott hagyott

Szerelem

Szerelem, Szükségem lenne rád ma azt hiszem
Te mindig felvidítod életem most hiányzol nagyon nekem
Szerelem te vagy kit álmaimban várlak én
Nekem a sötétségben te vagy a fény
Most ölelj át újra könnyedén

Szürke nappalok múlnak hosszú a tél
Olyan szomorú minden, ha nem vagy nálam
Vissza kellene térned végre már
Tárva nyitva az ajtóm téged várlak

Szerelem, Szükségem lenne rád ma azt hiszem
Te mindig felvidítod életem most hiányzol nagyon nekem

Szürke nappalok múlnak hosszú a tél
Olyan szomorú minden, ha nem vagy nálam
Vissza kellene térned végre már
Tárva nyitva az ajtóm téged várlak