Grund - Új nap

Minden nap ugyan azt álmodom,
Hogy vissza se nézek, csak távozom.
Mert vár rám az egész világ.
De minden nap mikor felkelek,
Valamiért mindig ugyan úgy teszek,
Mintha minden rendben lenne.

Ma se változik meg semmi,
Minden ugyan olyan szürke,
Mintha minden ember gép lenne,
És örökké csak tűrne.
Nem számít, ha engednék
Mire lennék képes,
És abból, ami emberré tesz
Semmi nem értékes.
Nem számít a szellem és
Nem számít a lélek,
Itt mindössze csak annyit néznek,
Hogy halok-e vagy élek.
Fogva tartott ez az ördögi kör,
De már lassan magamhoz térek!

Mert tudom, honnan jöttem,
És tudom, hová tartok.
Nem leszek egy a sok közül,
Hiába mást akartok!
Előttem az álmaim,
És mögöttem a múltam.
Nem kell megbánnom semmit,
Ezt még korán megtanultam.
Tudom, ki vagyok,
Tudom, hová tartozok,
Lehet, ma még megpihenek,
De holnap végre indulok.

Minden nap ugyan azt álmodom,
Hogy vissza se nézek, csak távozom.
Mert vár rám az egész világ.
És minden nap mikor felkelek,
Érzem azt, hogy ez lehet
Az én napom!

Mikor önmagam lehetek,
És ha tévedek,
Jön egy újabb esély,
S mindent újra kezdhetek.
Mikor úgy vagyok szabad,
Hogy az élet nem törvényeken halad,
Csak teszem, amiről érzem, hogy jó,
S minden emlék megmarad!

Mert tudom, honnan jöttem,
És tudom, hová tartok.
Nem leszek egy a sok közül,
Hiába mást akartok!
Előttem az álmaim,
És mögöttem a múltam.
Nem kell megbánnom semmit,
Ezt még korán megtanultam.
Tudom, ki vagyok,
Tudom, hová tartozok,
Lehet, ma még megpihenek,
De holnap végre indulok.

Minden nap ugyan azt álmodom,
Hogy vissza se nézek, csak távozom.
Mert vár rám az egész világ.
És minden nap mikor felkelek,
Érzem azt, hogy ez lehet
Az én napom!