Bencze Márta - Te

Te, a hűség szobra, te!
Te, te lelkem mindene!
Te, aki úgy mondtad azt, hogy örökké, hogy egy hétig se tartott!
Te, aki eldobtál puszta szeszélyből, mint egy futó kalandot!

Így jár, ki balgán szerelmes:
Az emléked még soká velem lesz!
Látlak mindenütt, bárhol járok én
Mindig hozzám érkezel!
Szállsz a képzelet bűvös szőnyegén!
Ó, hogy felejtselek én!

Te, hogy esküdtél nekem!
Te, hogy elbántál velem!
Most már csak azt mondd meg, mire kellettem, ha csak így kellettem én!
Különben oly mindegy, amit mondhatnál, úgyse mentőkörülmény!

Így jár, ki balgán szerelmes:
Az élet ilyet miért pont velem tesz?!
Látlak mindenütt, bárhol járok én
Mindig hozzám érkezel!
Jössz a képzelet bűvös szőnyegén!
Mondd, hogy felejtselek én!

Te, egy ötletem van még...
Te! Ez gondolatnak szép!
Mi lesz, ha rájössz arra, hogy tévedtél?
Mégis engem szerettél?
Hogyha nem volnék ilyen nagylelkű, csuda kínban lehetnél!

De így jár, ki balgán szerelmes!
Az élet ilyet nem csak velem tesz!
Látsz majd mindenütt, bárhol járok én,
Úgyis hozzám érkezel!
Vágy és képzelet hozzám hoz közel!
Sajnos nem felejtesz el!
Ó, nem! Te nem felejtesz el!
Szaladhatsz máshoz: szeretned engem kell!