Mélylevegő Project - Nézz a szemedbe

Ez itt a véleményem
zúg mint a véredényem
mozog, akár egy akcióhős túlnyúlva a képregényen
kimondva tényleg érzem
eladni kéne pénzem
megvenni nem lehet, így hát megőrzöm és nézve nézem


végre végre értem azt, hogy mitől szép a létem
szabad az akaratom első perctől, ahogy színreléptem
színek, árnyak, szárnyak, sora kell hogy arra intsen: testvér
világbéke sem lesz, hogyha benned béke nincsen

minden kincsem azért lenne csak, hogy elveszítsem
szított szócsatákra vesztegetném minden évem
hogyha ezt nem tudtam volna meg, akkor a létezésben
olyan bénán játszanék, mint kamaszként a HSC-ben.

mágnesként élek átlépve énem vaskorát
Vackor nyitottságával végzem el az életiskolát
sétálok valóságon, akár egy árnyas parkon át
ahol kutyát futtat néhány potenciális szarkofág
szürke punkok, narkománok, tar nomádok,
minden év egy El Dorádó, amit eldobáltok
szürkehályog, amitől legbelülről sosem láttok
itt egy tükör tövében leülök, aztán várok rátok
várok rátok, mert a véretek sem véletlenek
sorozatából született, hanem hogy hazaérkezzetek
az eddigit ne cseréld újabb szerepre
állj a tükör elé és nézz a szemedbe

REFR:
Nézz a szemedbe!

Kicsi a sors, de velős
hogy íze lesz-e, rajtad múlik, te vagy a felelős
most vagy soha, ne légy mostoha se ostoba
se ostora a mostnak, ablakot mosnak
a szavaim, hogy te is része légy valami jobbnak
amitől a holnap majd felmond a holdnak
és kezdődik egy napfényes korszak,
miben az orrcsavaró borszag és a szegénység csak voltak.

szívem Noé bárkája, én kiülök a párkányra
hogy átlássak a zárkádba és üvöltsek, hogy mássz át ma
jöhetsz szájtátva, szembecsukva, rákként hátrálva
minden károdat kapitányom átlátja
Saddamra emlékeztetsz, amikor vállfára akasztod rá a múltadat
aztán tagadod rájátszva
Nem vagy jedi-lovag csak plázázol az Árkádba'
az űr-ködben ne állj át a dark side-ra...

ne légy sötét erők fakockája, kirakója
ne szerepelj kékfényként egy keddi híradóba'
fújom a verbálkürtöt, amíg csak telik riadóra
míg a szív kevés, mint Vatikánban a zsinagóga
kérlek nézz a lábad elé és ne rohanj a verembe
ahogy fékevesztett gimisek az énekterembe
meg az életterembe, komolyan mondom baltámat
a hülyeségbe Raszkolnyikovként verem be.

Jean val Jean nyomorából, Toldiként kitörve
Gulliver módján magasodva a világ fölébe
tégy szert a tükörre
vegyél egy mélylevegőt és nézz mélyen a szemedbe