Cseh Tamás - A véletlen muzsikája

Ez egy véletlen súgta dallam lesz,
most a véletlen vezet - ráhagyom,
nagyon kíváncsi vagyok, hova visz
a véletlen muzsikája.

Engem bölcsőmben már ő ringatott,
aztán mindenhová elkísért,
közben meg-megbicsaklott, összeállt
a véletlen muzsikája.

Állítom, minden-minden
véletlen csakis,
a véletlent éneklem most,
aki bennünk a mélyben lakik.

Valahol mindennek mélyén
a véletlen ott lapul,
véletlen az, hogy nagyon szeretlek,
s mivel véletlenül, hát ártatlanul.
A véletlen muzsikál csak.

Ez egy véletlen súgta dallam itt,
ezek véletlen súgta dalok,
nekem a véletlen adta, ami vagyok,
a véletlen muzsikája.

És most nézlek, és be kell vallanom,
ezt az érzést én most csak hagyom,
hagyom, hogy elborítson, mint egy fájdalom,
a véletlen muzsikája.

Már tudom, mit ad Isten
minekünk kegyetlenül,
mindegyik lélegzetben
a véletlen ott hegedül.

Valahol mindennek alján
a véletlen ott lapul,
véletlen az, hogy nagyon szeretlek,
s mivel véletlenül, hát ártatlanul.
Csak a véletlen muzsikáljon.

Ne is gondolkozz, szívem, nem szabad,
ezek ki tudja, honnan jött szavak,
meg-megbicsaklanak, de hagyni kell,
hogy a véletlen csak muzsikáljon.
A véletlen muzsikáljon.
A véletlen zenét.