hiperkarma - Konyharegény

Magamat az arcommal együtt a kezembe temetem
a sorsom a sorsára nem hagyom azért sem
meglátod valamilyen úton módon
még kimenekítem lesz rá gondom
hogy felgyorsítsam megint annyira gyorsra
hogy úgy tűnjön neked hogy egy helybe áll
ez a hatalmas kék földgömb itt alattunk
amit hogyha megyünk a lábunkkal hajtunk
tovább ha van mit na hajtsátok
ma mindenki vendég ha lekerül a festék
ma mindenki vendég
hitted volna hogy a végére pont ez
a selejtes sablon marad meg mert
amin át hogyha nézed majd a tejút
a holnap a holnap a nemrég
tovább ha van még
az a temérdek emlék egy sincs köztük
amit eléd ne tennék tovább ha van még
ha várnál és mennél és utánad mennék
utánad lennék lennék az aki a sötétben kerget
a szavadat lesi még nem sejti még hogy árnyéknak lenni
igazán nem az a munka amit élvezni tudna
figyel a szentemről tovább küldtem
a szivárgó képben a szavába vágok
előre kérdem mikor jön újra árulja már el
Hogyhogy nem unja hogy rád jár rád jár rád jár rád jár rád jár
az eszeden túlra jár rád jár ád jár rád jár rád jár
mondja te magad nélkül mire mennél
ki elől futnál? kit kergetnél?
Magadon kívül kibe bízzál? Kimondom merre induljál
ki az aki nem te? Ki az aki tudja?
Ki lehetne más ha megmondtad újra
te minek állsz háttal? mivel vagy szemben?
Merre van az arra? biztos nem erre.

De aki meglátta kijelöl az tovább nem menekül
megálljt kiált a vihar meg elül
ahogy mindig szokta
mindig szokta mikor nincs jobb dolga
hiszen őfelőle aztán bármeddig eshet neki
nem mondta senki hogy eltévedtem
akik azt harsogják hova súgjak?
Hogy soha nincsen záróra
ma lesz csakis azért mer csakazér is
csakis azér mercsakazér is csakis azér
követ az ollónak papírt a kőnek
a papírnak ollót keretet a körnek
szívtok a pokolban
jolvan nem kell beszarni csak látogatóban
a látogatásokon ott leszek én is
itt állsz meg mellettem látod hát mégis
csak mindenre jó vagy semmirekellő
látom átnyúlsz a falon amin állok
az ablakaimmal ugyanúgy a hátad látom
ahol eddig voltál ott vagyok itt van
a házad az szebb de az enyémet akarod a szószaporító
miért pont ezt az anyaszomorítót?
Minek az neked? Mikor ki se látsz lassan a fellegeidből
hiába várom hogy nyissad a kaput
azon állunk mind? Az ablakaimból
a fénynek vége kész az alagútból sírunk
de a fellegeidből kezdődjön a sokadik fejezet
ha ennek nem vagy itt ha nekünk nem hiszed
a szirénaszóra felkapod a fejed
ismét benned él ez az egész
az egészet érted
az egészet érted
érted az egészet
hát ezt is megérted
az egészet érted

voltunk fiatalok boldog volt amit legjobb tettem
amit elhozhattam ezt ők küldték neked
semmim nincsen amim eddig nem volt
meg úgy éreztem ahogy érzek most is
csak én felelhetlek meg
legyen az amire mindig vártál pont
úgy ahogyan elképzelted
hogyha valakitől végig tudtad
tudnod kellett te vagy aki felelsz csak
ugyanúgy a választ várod pont
ugyanaz a válasz várat
ahogy elképzelted pont úgy
ahogy mindig vártuk
a lejtőn túl egy újabb lejtő
a viharon túlról az esőfelhőkkel együtt érkezek
bukk
mit tegyek ha csak egy lakat vagyok a saját számon
amitől eddig féltem most alig várom
megismertelek nem is mertelek nem ismerni meg
pedig egyenesen értem küldtek
most is egy olyat aki nem választott még
neki valakije végig súgott
az arcán látni soha nem gyűlölték
változtatni jön úgy tud közben
régi pedig maradhasson mindent
amit eddig hittem
pont úgy ahogy elterveztem

amikor látlak hogy sírsz mégis mindenki vár
miért ne mennél? Miért ne mennél?
Miért maradnál? Miért maradnál?
Amikor látod hogy sírnak a te jókedvedért
miért maradnál?
Legyen úgy ahogyan elképzelted
pont ugyanúgy ahogyan mindig vártad
nézz szét nézd
ugyanúgy a választ várod
minket is ugyanaz a válasz várat pont
legyen az amire
ugyanúgy ahogyan legyen az amire pont
ugyanúgy ahogyan legyen az amire
legyen az ugyanúgy pont
legyen ugyanúgy legyen pont
ugyanúgy legyen úgy legyen úgy pont
legyen úgy legyen úgy legyen

hét hazugság szorozva héttel
és azt megszorozva héttel
hét angyal hét trombitával ül
a reggeli vonattal ki kiabál ott?
kikiabálok
az egyiknek sikerül a másiknak nem
a sors olykor nem tudja mit akar
egyiknek kiderül a napfényes ég
a másiknak nem jut csak…

nem vagyok őrült!
mind ezt mondja!
Jó akkor az vagyok
Ismételd meg hadd halljam csak mondd még egyszer!
Mit?
Hát azt hogy nem vagyok őrült!
Mind ezt mondja!
Jó akkor azt mondja.
Ismételd meg!
Hadd halljam csak mondd még egyszer!
Látogatók egy fénytől távoli regény
és itt mindenem új ő mégis másra figyel nem rám néz rám néz…