Soltész Rezső - Szerenád

Szerenád e késő éjszakában,
boldog ifjú pár a félhomályban.
Biztosan hiszik, kéz a kézben
minden baj elsimul.

Szerenád egy síró kisbabának,
és egy elfelejtett nagymamának.
Egyszer, ha meghallja tán, kissé felvidul.

Szerenád egy rokkant artistának,
és a nyugdíjából tengődő párnak.
Elhagyott kis életükben semmi fény.

Szerenád egy régi kedves háznak,
és az úton nyíló vadvirágnak.
Nem törődik már senki sem vélük.

Ha arra gondolok, hogy véled szép az élet,
a holnapoktól semmi mást nem kérek.
Ha itt maradsz velem, tudom, minden bajt túlélünk,
a nyár, az ősz, a tél tavaszt hoz nékünk.

Szerenád a nyári csillagfényben,
a legtöbb rosszfiú már rendőrkézen.
Számukra az éjszakai csillogás véget ért.

Szerenád egy kóbor kiscicának,
és a sarkon álló utcalánynak.
Hisz bús szívükben már nincs a holnapok reménye.

Ha arra gondolok, hogy véled szép az élet,
a holnapoktól semmi mást nem kérek.
Ha itt maradsz velem, tudom, minden bajt túlélünk,
a nyár, az ősz, a tél tavaszt hoz nékünk.

Ha arra gondolok, hogy véled szép az élet,
a holnapoktól többé már nem félek.
Szerenádot küldök minden éjjel,
boldog légy, kívánom tiszta szívvel,
szerenáddal, szerenáddal.

Ha arra gondolok, hogy véled szép az élet,
a holnapoktól többé már nem félek.
Szerenádot küldök minden éjjel,
boldog légy, kívánom tiszta szívvel,
szerenáddal, szerenáddal.