Malek Andrea - A búcsúlevél

Két órát hagysz a kávéházban ülni.
Szemembe mondd, ha unod már velem!
Nem fog a kávém negyedszer kihűlni
Én köpök rád, szívem! Na jó, hát nem.
Ne hidd, hogy utánad sóvárgok éppen
Részemről kész, velem te így nem bánsz!
Nekem is van még némi büszkeségem
Csak meg ne lássalak! Csak meg ne lássalak!
Mert pórul jársz!

Az első nem te vagy, ki kámfort játszott
Ez nem volt szép. Ezt kapom én, szép gyermekem?
Ám azt ne hidd, utánad nem jöhetnek mások
Van még pár férfi, aki tán jobb lesz velem.

Rajtam a zöld ruhám, a popelin
Amit még te szakítottál ki, drágám.
Kivillannak kicsit a térdeim.
És van egy majdnem teljesen új párnám.
Szenteste te alhattál volna rajta,
De mindegy már, engem nem érdekel.
Majd eztán alszik mindenféle-fajta.
Mert hogyha vége van, hát akkor vége van.
És nem is kell.

Az első nem te vagy, ki kámfort játszott
Ez nem volt szép. Ezt kapom én, szép gyermekem?
Ám azt ne hidd, utánad nem jöhetnek mások
Van még pár férfi, aki tán jobb is nekem.

Nem vagyok gőgös, de mire is volnék
Most éppen leégtem, de semmi baj.
Pont szemből fixíroz egy holdvilágkép
Egy koszlott garniszállóban tulaj.
Aztán a túloldalról némi kéjjel
Átszól, hogy megkívánt borzalmasan.
Van neki pénze, micsoda vén spíler
Tartsd meg a pénzt, tartsd meg a pénzt.
És nyaldoss mást, fiam!

Még görényebb vagy, mint a többiek.
Az öreg hív, minek is várjak itt?
Taknyodon csússz neki a verklinek
Mély tisztelettel, Erna Schmidt.