Jóindulat - Alvajárók

Alvajárók rémálmokat kergetnek minden este
Kényelmet szívvel helyezték magukat kényelembe
Takarék lángol a harag pont úgy mint a kávé
Felforrok és kiömlök, de a nyugalom az másé

Alvajárók rémálmokat kergetnek minden este
Szakadék szélén táncolnak a valóságot keresve
Csukott szemmel hallgatják h az agyuk h dorombol
Maradj velem kérlek ne búj ki a karomból

Arcom az asztalon, emlékem ott hagyom
fényképen, keretben a virág cserép mellett
és mindig láthatom, ha a csendet hallgatom
Néma mesét keres mely betakarja a lelkem

Alvajárók rémálmokat kergetnek minden este
Kinyilt 1 furcsa ajtó, 1 furcsa lény húzott bele
Szétmorzsolt föld darabot a szél máshová fúj
Csorog ki a kezemböl, ez az érzés új

Alvajárók rémálmokat kergetnek minden este
Reggel az ágyon fexek a plafonba merengve
Tán ez a szakadék alja, vagy 1 újabb fejezet
A szürke hősök hívnak, ezért csatába mentem

Arcom az asztalon, emlékem ott hagyom
fényképen, keretben a virág cserép mellett
és mindig láthatom, ha a csendet hallgatom
Néma mesét keres mely betakarja a lelkem

Lakatba kulcs törött, ha az élet meggyötörd
Gyötörd vissza, támadj győzz mosolyogva halj meg
És a sok lépcsőfok, a tetejéről zuhanok
Puha tollakra érkezek, és begyógyul minden heg