Egyházi Géza - Katedrálisok kora

Most hallgasd ezt a szép mesét,
régi idők énekét:
hű szerelem, vágy, szenvedély -
mind igaz volt, szabadon élt.
Most kőbe zárva vágyaink,
emlékünk csak dal és rím;
egy napon megfejti majd a jövő nemzedék.

Múltunkat csendben őrző katedrális
meséld el nekik: akkor szép volt a világ!
Az égbe vágyott kristálytiszta szívünk,
még élt a remény,
hittük: múltunk tovább él.

Teltek-múltak századok,
felépültek szép álmok -
sok kőből, vágyból dal fakadt.
Öröm volt még minden nap…
Énekeltük mi boldogan:
a szerelem csak bennünk van!
Most rád hagyjuk, hogy elhidd ezt -
egy szebb holnap jöhet.

Múltunkat csendben őrző katedrális
meséld el nekik: akkor szép volt a világ!
Az égbe vágyott kristálytiszta szívünk,
még élt a remény,
hittük: múltunk tovább él.

Múltunkat csendben őrző katedrális
meséld el nekik: akkor szép volt a világ!
Az égbe vágyott kristálytiszta szívünk,
még élt a remény,
hittük: múltunk tovább él.

Új, átkozott kor vár rád, katedrális!
Pogány, vad tömeg tör majd nem sokára rád.
Széthullik múltunk, jövőnk, minden álmunk;
meghal a remény, sötét kor köszönt majd ránk.
Így elpusztul a világ…