A Notre Dame-i toronyőr - Belle

Quasimodo /Bot Gábor/:

Szép.
Földöntúli báj, mit benne látok én.
Hogyha táncol, eggyé válik Föld és az Ég -
a szárnyát bontva szállna messzi táj felé,
szabad szívét nem éri így bűnös kéz.
Áttáncolsz minden álmon, szép cigány leány!
Oltalmat nem ad többé már a Notre Dame.
Lásd,
kit rabul ejt egyszer a bűbájos varázs;
élete nem lesz más: csak bűnök és csalás.
Ó, Lucifer, oldozz fel esküm alól ma!
Csak egyszer fonjon át karom, Esmeralda…


Frollo /Egyházi Géza/

Szép,
kecses női test, ám lelke ádáz vad.
Elvesztem és Isten is magamra hagy!
A szégyen bánt, de vágyam torz; hatalma nagy -
nincs olyan ima, mely nekem nyugalmat ad.
Az összes földi bűnt magadban hordozod,
a földre vétkem végtelen poklot hozott.
Kell,
bármilyen feslett lelke, fakó, fénytelen;
csak buja bűnös álmot lát benne szemem.
Ó, Notre Dame; oldozz fel esküm alól ma!
Dús kerted fájón vágyom én, Esmeralda…



Phoebus /Szemenyei János/

Szép,
szeme oly sötét és tiltott kéjjel telt;
kihez férfikéz tán még nem érhetett.
A szívem fáj, amikor rám se néz szeme,
bár hozzá érnem, tudom, még nem lehet.
Oltár elé veled így, mondd, hogy állhatnék,
míg érte szívem forró, bűnös lázban ég?
Mondd,
hogy ellenállnom neki miért oly nehéz?
Szerelmed miért lett egyszerre túl kevés?
Ó, Fleur-de-Lys, én látod, esendő vagyok!
Esmeralda, csókot már csak tőled várok…


Együtt:
Szép cigánylány, áttáncolsz minden álmomon!
A Notre Dame nem más, csak kínzó fájdalom.
Lásd,
kit egyszer rabul ejt a bűbájos varázs,
élete nem lesz más, csak bűnök és csalás.
Ó, Lucifer, oldozz fel esküm alól ma!
Csak egyszer fonjon át karom, Esmeralda!
Esmeralda…