Auguszt Bárió - Hűtlen szív

Érzem magamon, hogy ez valami más
Egy ezerrel tomboló, támadó látomás
Érzem a hangodon, hogy annyira más
És ez a szerelem egy új változás

Mikor a vágyvonalak túl forrón égnek
Egymáson párás testek újra zenélnek
És vad indaként szövődnek bátran
Majd összeforrnak szépen és lágyan

||: Hűtlen szív, ha a vágy újra hív
Messze a föld és közel az ég
Hűtlen szív, ne engedj el még
A testem fázik s a lelkem ég :||

Tudod a szerelem néha nem is olyan nagy dolog
Csak felforgat mindent, s aztán elrobog
Ha néha fáj, akkor is kell, hogy észre vedd
Hogy csókkal vívni sokkal édesebb

Szomjas a lelkem, s a testeden tudja csak
Hogy mi az, ami jó, és hogy mit szabad
Valóság lesz minden, minden látomás
De így szép, így szép az a szerelem lázadás

||: Hűtlen szív, ha a vágy újra hív
Messze a föld és közel az ég
Hűtlen szív, ne engedj el még
A testem fázik s a lelkem ég :||

Hűtlen szívek, ha beindulnak
Bennük a tüzek lángra gyúlnak
Lázad és árad, a rabja vagy
Engedj neki, ne védd magad

Hűtlen szívek, ha beindulnak
Bennük a tüzek lángra gyúlnak
Minek a szó, ha jő a vágy
Csak csók legyen és semmi más

||: Hűtlen szív, ha a vágy újra hív
Messze a föld és közel az ég
Hűtlen szív, ne engedj el még
A testem fázik s a lelkem ég :||