Barbárfivérek - Ne nézz vissza srác (km. DSP)

[Tibbah]
Tesó, én a legnagyobb tétemet 76-ban beraktam
Oda kell tennem magam, csak 1 esélyt kaptam
Nyüzsög az élet, zsúfolt, akár egy méhkas
A valóság edzett, a testem, mint a nyers vas
Számolom a napokat, a heteket, a hónapot
Nem hiszek a csodákban, ahhoz én már vén vagyok
Fölöttem a felhőkből néha párat elhajtok
Ha felbasz a hétköznap, egy vastag blantot begyújtok
Itt van a repp, a fiatalok szócsöve
De öregként baszok olyat, gyűlnek mellém körbe
Nem hagyom abba, míg nem húzok el a sötétbe
Úgy emlékeznek majd rám, mint a kövér sörétre
Megszoktam a fájdalmat, a rámdőlő falakat
A keserűség néha belémtöri a szavakat
Én a boldogságot hajtom, míg sokan a javakat
Nem nézek vissza, végig kijárom az utamat

Refrén: [Diggieman]
Ne nézz vissza srác, milyen hosszú volt az út
Az lettél, aki vagy végül, bárhogy alakult
A célod mit mindvégig hajtottál
Már nem számított,mikor ott tartottál
A végső akadály nem más, mint az életed
Amit előre megírtak, leélheted
Nincs visszaút már
Az utad legvégén csak sötétség vár

[Dipa]
Lassan indul a reggel, az ágy nehezen ereszt
Fel kell vennem a pörgést, mint egy fekete lemez
Beszűkül a nézet, a tömeg feszültté tesz
Beszürkül a vérem, a közeg belül mérgez
Teszem, amit tennem kell, a múltam már csak emlékek
Én a jövő vagyok, aki visszanéz, az eltéved
Nincs mindig könnyebb út tesó, csak jobbik rossz van
Nincs visszaút, de sok a jóban-rosszban
Mindenki azt hiszi, hogy vele nem történhet meg
Aztán maszkot húz és szarik már a törvényekre
A hiradóban csak egy rövid történet lesz
Kitörölné, de nincs esélye több életre
Vedd fel az élet ritmusát, minden pillanatban más
Egy szárnycsapásból vihar lehet, mint a pillangó-hatás
Olyan vagyok, mint egy gép. Teljesítek mindenképp
Ha érzem is, hogy fáradok, holtomig már nincsen fék.

Refrén

[Deego]
Mondd, mi hajt, tesó? Engem a túlélési ösztön
Az életem rabja maradtam, hosszú éveim itt töltöm
Meglépnék én is sok mindent, de láttam, mit tesz a börtön
Míg mások elszálltak mellettem, én két lábbal a földön
Az utam megtanított, padlóra rakott kétszer
Hogy ne fejeseket ugráljak majd hátrakötött kézzel
Hogy ne az erősebbel kezdjek, inkább csak a gyengével
Mert a gyenge erősebb lesz, hogy ha valamit nem ér el
Sosem az számított, hogy mögötted kik állnak
Hisz ha szembejön egy ütés, sokan hirtelen kiállnak
Vannak váratlan fordulatok, mik a lét elől kiszállnak
De az értelmesek a háttérben csendesen kivárnak
Én is csak haladok, hisz ha megállnék, elesnék
A Föld tovább forogna, így csak a múltamban rekednék
Hidd el, nem lennék boldogabb, ha bármit megszereznék
A célom nem ez volt, csak az, amit igazán szeretnék

Refrén

[Bom]
Ez egy ilyen bicikli. Tekered, de ne feledd!
Ha nem hajtod a pedált, felborul vagy gurul lefele
Akárki köpköd, úgy is visszajut hozzám
Egyszer minden visszaüt, sz'al nincsen visszaút most már
Az életem ralliszakasz, midfahrer minden spanom
Rajta tartanak az úton, átgázolunk minden szaron
Ez játék. Pörgesd ki! Mindig a jó irányt válaszd
Mert itt egy életed van, nincs új kör, ha rádobsz egy százast
Nincs már visszaút, a nyomodban a zsandár
De most nem érnek rá, épp kölyköket pofoznak a padnál
Úgy érzed nem mész többre, de többet kéne tenni
Mert nincs kikövezve az út, nincs kőbe vésve semmi
Csak nyomassad, hátha jön a sorsfordító pillanat
És csináld a jövődet, mert a múltad az már így marad
Homályba születtem, akkor lett minden tiszta
Mikor megírtam az elsőt. Tesó, tudtam, nincsen vissza

Refrén