Alvin és a mókusok - Az állatok dala

Mikor majd ásnak a földbe,
majd mindenki zokogva ünnepel,
De ha a lelked hal meg,
Csak az emberi vonások
tűnnek el!

Pohárba töltött és szavakba öltött
Magammal hurcolt remény,
A sorsom kibaszott egy buszmegállóba,
És nem volt túl szerény!

De mikor mozdul a Föld
Az álarc hidd el, a helyén marad.
Csak ne nézz ide,
Mert a szívem szakad!

Esély!
És innen hogyan tovább?!
Merre van az, ha lépsz?!
Mielőtt
Úrrá lesz rajtad
végleg az egyik hibád!
Lehetnék az aki él,
Fűthetne belül a láz,
De csak fázom,
Hideg ráz,

És mikor mozdul a föld
Az álarc hidd el, a helyén marad.
Csak ne nézz ide,
Mert a szívem szakad!

Örülj,
hogy van, aki vár
Este föléd hajol
És átölel majd,
Ha elpusztul a világ!
Más lesz ezután!
nem szidom az anyád!
Csak néha kihozza
az állatot a magány!

De mikor mozdul a Föld
Az álarc hidd el, a helyén marad.
Csak ne nézz ide,
Mert a szívem szakad!

Örülj,
hogy van, aki vár
Este föléd hajol
És átölel majd,
Ha elpusztul a világ!
Más lesz ezután!
nem szidom az anyád!
Csak néha kihozza
az állatot,
Belőlem kihozza az állatot a magány!