Delhusa Gjon - Három őszi könnycsepp

Mondd el, ha egyszer te is arra jársz,
Mondd el, hogy ott áll még a régi faház,
Ahol madaraknak sír a nád,
Ahol szikráznak a jegenyefák.

Csapdos az éjszakai hideg szél,
Sötét erdőszéli vizeknél,
Azon tipródik egyre a gondolatom,
Hogy a lelkemből kiszakítom.

Ma éjjel három őszi könnycsepp hull,
Szégyellem, de fáj vadul,
Ígérem, ez lesz a búcsú csepp, ami kicsordul.

Érted még három őszi könnycsepp hull,
Talán egyszer majd elcsitul,
És a szerelem villamosán gurul tovább,
Egy elfelejtett nyár.

Az úton számra ül a fagyos dér,
Gőgösen hirdeti, hogy elmentél,
Mint a csókokban élő csóktalanok,
Valahogy minden olyan más,
Mint egy elhagyott állomás,
Mint egy félredobott vallomás.

Ma éjjel három őszi könnycsepp hull,
Szégyellem, de fáj vadul,
Ígérem, ez lesz a búcsú csepp, ami kicsordul.

Három őszi könnycsepp hull,
Szégyellem, de fáj vadul,
Ez lesz a búcsú csepp, ami kicsordul.

Utoljára három őszi könnycsepp hull,
Talán egyszer majd elcsitul,
És a szerelem villamosán gurul tovább,
Egy elfelejtett nyár,elfelejtett nyár.

Végállomás,kiszállás.